A kenu magyar királya

Wichmann Tamás kilencszeres kenuvilágbajnok, háromszoros Európa-bajnok, kétszeres olimpiai második, egyszeres olimpiai harmadik, és harminchétszeres magyar bajnok volt. A Budapesten született sportember egy 1945-ös robbantás következtében korán elveszítette bátyját. A sors fintora, hogy rá tíz évre a sportolót is baleset érte. Elütötte egy rendőrautó, melynek következtében súlyosan megsérült a csípője, bokája, medencecsontja és a koponyája. Újra meg kellett tanulnia járni, de nem adta fel a nagy fájdalmakkal járó küzdelmet. Ökölvívóedzésekbe kezdett, hogy megerősítse a lábát. Végül annyira jól sikerült a felépülése, hogy két év elteltével már nem volt szüksége járógépre.

Nagyon mélyről ért fel a csúcsra. „Én a példát megmutattam, tehát a versenyzés során, a felkészülések során azzal, hogy egy beteg gyerekből valahogy kiépült egy versenyző, aki aztán két évtizeden keresztül tudott az élvonalban ottmaradni.”

 

A 70-es évek egyik legnépszerűbb sportembere a vendéglátó szakma ifjú mestere országos vetélkedő második helyezése címmel is büszkélkedhetett. A főváros első alternatív bisztrójának megnyitása az ő nevéhez fűződik, ahol 32 éven át főzött és zenéjével szórakoztatta a vendégeit. Szívesen jártak hozzá fiatal balettosok, zeneakadémisták, színinövendékek, Wichmann elmondása szerint menedékhely volt a magyar értelmiség számára.

1978-ban kiérdemelte az UNESCO Fair Play-díját is, miután korábbi riválisának segített a felkészülésben, akivel nap, mint nap együtt edzettek, egymást inspirálva lapátoltak. A közös gyakorlás aztán annyira jól sikerült, hogy a jugoszláv Matija Ljubek a belgrádi világbajnokságon le is győzte Wichmannt.

„Egy sportágat tudtam képviselni sikerrel. Arra nagyon büszke voltam, hogy a magyar kajak-kenu sportágnak lehettem egy jelképe. Tehát a kenuban, azért, ha most is a sportágról van szó, azok között emlegetnek, akikre még emlékeznek.” – vallotta egyszer pályafutásáról.

Az olimpiai dobogó tetejére nem állhatott fel, pedig négyszer is próbálkozott. A moszkvai olimpián az 1000 méteres távon őt tartották a csapat legesélyesebb indulójának, azonban nem sokkal a rajt után mindenki megdöbbenésére feladta a versenyt. Maga sem tudta később megmagyarázni, hogy mit történt. Hogy végül mi lett a meg nem nyert olimpiai aranyeremével, arról így nyilatkozott: „Nem nyelte le a Duna, állandóan ugyanúgy belekönnyezem a bánatom a vízbe.”

Hihetetlen, de 61 évesen ismét dobogóra állhatott, miután a sárkányhajó-válogatottal világbajnoki ezüstérmet nyert. Emlékét az MTK labdarúgócsapat Hidegkúti Nándor Stadionjának róla elnevezett 5-ös kapuja őrzi.

Borítókép: A duisburgi világbajnokság győzteseként Készítette: Pálfai Gábor, tulajdonos: MTI Fotóarchívum. Azonosító: MTI-FOTO-882828

Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 323 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.