A nagy oroszlánvadász

Akkor járt a még szinte feltáratlan fekete kontinensen, amikor minden lépés számottevő kockázatot rejtett. Nyomorral küzdve lett a legnagyobb magyar Afrika-kutatók egyike, alig becsült gyűjtő és preparátor szakemberként. Bár Afrika-gyűjteménye rég elpusztult, írásai, szelleme és embersége élőbb, mint valaha. Kittenberger Kálmán, az egyik legnagyobb magyar vadászíró 140 éve született. Több mint másfél évtizedet töltött el Afrikában, senki sem rendelkezett olyan átfogó ismeretekkel a kontinens állatvilágáról, mint ő.

A felvidéki Léván 1881. október 10-én született, szegény sorsú iparoscsalád nyolcadik gyermekeként. Még megérte a Nemzeti Múzeum 1956-os tűzvészét, amelyben az általa gyűjtött anyag zöme elpusztult. Rajongott a természetért, különösen a madárvilág vonzotta. Elvégezte a helyi tanítóképzőt, ahol a természetrajztanára megtanította a madarak kitömésére. Az ő ajánlására kapott később segédpreparátori állást a Nemzeti Múzeumban. Önképzéssel szerzett tudást a trópusok élővilágáról, megismerkedett kora jelentős szakembereivel, többek közt Herman Ottóval és Bíró Lajossal.

Családjának nem volt pénze taníttatására, fizetéséből a megélhetésre sem futotta. 1903-ban aztán valóra vált gyermekkori álma: preparátorként részt vehetett Damaszkin Arzén bácskai földbirtokos afrikai vadászkirándulásán. Az utazás költségét neki kellett előteremtenie, s vállalta, hogy gyűjtést végez a múzeum állattára számára. A földbirtokossal összeveszett, aki Kelet-Afrikában hátrahagyta a maláriás lázrohamoktól szenvedő Kittenbergert. Ezután vadállatok befogásából tartotta fenn magát a mai Kenya, Uganda és Tanzánia területén. 

Sokáig a múzeum részére is feladta a madarakkal, hüllőkkel, emlősökkel teli ládákat. Mivel fizetségül végül egy fillért sem kapott itthonról, mérgében egyik ujját küldte haza, amelyet 1904-ben egy oroszlán harapott le vadászat közben. Fegyvere elsőre csütörtököt mondott. A puskát a nagymacska szájába szorítva, a rátámadó állat nyelvét megrántva, annak visszahőkölésekor tudott csak ismételni. A megsebesített vadállat majdnem végzett vele, három hónap alatt gyógyult föl. Puskája fémagyán örökre ott maradt a marcangoló nagymacska fogainak nyoma. 

A Kilimandzsáró vidékén azokat a területeket járta be, ahol másfél évtizeddel korábban Teleki Sámuel járt. 1906-ban már a Vörös-tenger délkeleti csücskében és az igen veszélyes, szinte még teljesen feltáratlan, könyveiben holdbéli tájként jellemzett Danakil-mélyföldön, Abesszíniában (ma: Etiópia-Eritrea) gyűjtött, kutatott. 1908-12 között bejárta a Viktória-tó környékét, innen a Budapesti Állatkert részére nagy élőállat-gyűjteménnyel tért haza. A világháborút megelőző két esztendőben – negyedik afrikai útján – Ugandában és Belga Kongóban gyűjtött és vadászott, sok dokumentumértékű fényképfelvételt is készített. 

Az első világháború kitörésekor Ugandában vadászott, s mint ellenséges ország polgárát ott tartóztatták le. A britek tisztelték az általuk „Kitty”-nek hívott vadászt, de ez nem akadályozta őket abban, hogy felszerelését és gyűjteményét elkobozzák, őt pedig Indiába internálják. A hadifogságból 1919 végén szabadult, hazatérve Nagymaroson telepedett le. A Nimród Vadászújság felelős szerkesztője, majd kiadótulajdonosa lett. 1925-26-ban és 1928-29-ben, utolsó afrikai útján is Uganda nyugati vidékén gyűjtött. Akkor készített fekete-fehér mozgófilmjét a Nemzeti Filmarchívum őrzi.

Kittenberger Kálmán hat alkalommal összesen 16 évet töltött Afrikában, s több mint 60 ezer példányból álló anyaggal gazdagította a Magyar Nemzeti Múzeum állattani gyűjteményeit. Gyűjtése mintegy 300 új állatfajt tartalmazott, közülük csaknem negyvenet róla neveztek el. Afrikai éveiről fordulatokban bővelkedő, olvasmányos könyveiben emlékezett meg. Írásaiban a vadászati szempontok mellett különös figyelmet szentelt a természet, az afrikai népek életmódja, szokásai és társadalma részletes ismertetésének is. Nevét viseli az ország első vidéki állatkertje, a Veszprémi Növény- és Vadaspark. Életrajzát barátja, Fekete István írta meg. Nagymarosos 1958. január 4-én hunyt el.

BORÍTÓKÉP: Felsőlajos, 2019. október 26. Afrikai hím oroszlán (Panthera leo) Felsőlajoson a Magántulajdonú Állat- és Szabadidőparkban. Az oroszlán (Panthera leo) a macskafélék (Felidae) családjába tartozó emlős. A tigris után ez a legnagyobb termetű és legelterjedtebb „nagymacska”. Természetes élőhelye napjainkra jelentősen visszaszorult, csupán Afrika jelentősebb nagy szavannáin élnek természetes közegben. MTVA/Bizományosi. Tulajdonos, készítette: Faludi Imre. Azonosító: MTI-FOTO-BFALU20191026032 

Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 306 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.